Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két aranyos, óvodás kisfiú. Sok játékuk volt otthon, és sok időt töltöttek különböző szerepjátékok kitalálásával is. Sokszor annyira elmerültek a játékban, hogy fel sem tűnt nekik, lassan az egész lakás egy nagy játszótérré alakult, mindent elborít a lego, építőkocka, és a plüss állat egész hada. Nem zavarta őket sem az, hogy időnként halkan roppan valami a lábuk alatt, sem az, hogy ők maguk is többször átesnek egy-egy alkatrészen. Önfeledten, édesen játszottak nap, nap után.
Történt egyszer, hogy a gyermekek anyukájának a lába alá került egy hegyes-éles-szúrós valami, ami erős fájdalmat és ezzel párhuzamosan erős felindultságot is keltett benne. Azt találta mondani az anyuka egy szép vasárnapi délelőtt, fél lábát borogatva, hogy ebből már pedig elege van! Mostantól rend lesz, és punktum. Szó szót követett, az édesen játszó gyerekek azonmód fel lettek szólítva az azonnali játék-, és azok tartozékainak elpakolására. Az anyuka nem átállott némi szigort bevetve határidőt is szabni, sőt, kilátásba helyezte az el-nem-pakolt játékok porszívó általi eltüntetését is. Lett is erre kapkodás, kiabálás, sírás-rívás! És lett végre rend is, nem is akármilyen! Anyuka elégedetten hátradőlt, majd némi lelkiismeret furdalástól gyötörten este leült a számítógép elé, és a világhálót segítségül hívva elolvasott pár cikket a gyermekek és a takarítás összefüggéseiről.
Anyuka elhűlten olvasta: Négyből egy 5–16 éves gyerek semmit nem segít a szüleinek a ház körül – derül ki egy brit kérdőíves kutatásból (magyarországi kutatást nem talált, esetleg érdemes lenne készíteni egyet :)). Akik segítenek, azok között is ez minden ötödik srácnál csak annyit jelent, hogy rendet tart a saját szobájukban. Ráadásul egy részük azt is csak külön juttatásért: ötből három gyermek zsebpénzt, édességet vagy más jutalmat kap érte. A felmérés szerint a többségnek még az olyan egyszerű napi feladatok „sem mennek”, mint például a beágyazás vagy a játékok elpakolása a nap végén. Pedig bevonni egy gyereket mondjuk a takarításba, akár csak játékos formában is, nagyon egyszerű módja annak, hogy felelősségre szoktassuk, és – amellett, hogy a gyerek első dolga persze a tanulás és a játék – minél később kapunk észbe, annál nehezebb dolgunk lesz.
Tapasztalat mondatja: nincs annál rosszabb, ha egy háztartásban a gyerekkel mindig közelharcot kell vívni, hogy segítsen, de legalább is a saját szobájában tartson rendet, tisztaságot. Érdekes, hogy 2-3 éves korukban még a fent említett gyermekek is remek mókának tartották a takarítást, különös élvezetet találtak a portörlésben, örömmel porszívóztak, imádtak felmosni. Anyuka ilyenkor gyenge ide
grángást kapott, de hagyta, hiszen ebből tanul a gyerek, milyen jó lesz majd később erre visszaemlékezni!
Anyuka hitt abban, és néha még mindig hisz, hogy ha kicsi korától kezdve befogjuk a gyermeket, megbízzuk kisebb-nagyobb feladatokkal, talán később is jobban lehet majd számítani a segítségére. Sokszor az is segít, ha nem egyedül kell a pakolást a kiskorúnak végeznie. Érdemes pár percet áldozni a drága időnkből arra, hogy felajánljuk a segítségünket, együtt mókásabb, hatékonyabb a rendrakás, és vélhetően kevesebb hisztit is eredményez. És közben tanítunk, mesélünk, nevelünk…
Arról nem is beszélve, hogy mikor majd utódunknak saját háztartása lesz, nem fogja tanácstalanul forgatni kezében a porrongyot vagy kétségbeesve keresni a porszívó elejét.
És a végére egy kis segítség:
Hogyan vedd rá a gyermeked a házimunkára?
1. Az angol Quid pro Quo jelentése „ellenérték, ellenszolgáltatás”. Magyarul, addig ne teljesítsd gyermeked kérését, amíg ő nem teljesíti a tiédet. Lehet, hogy ez elsőre durván hangzik, de érdemes rávezetni a gyermeket arra, hogy nem vagy a cselédje. Például: Miután letakarítottad az asztalt, kiteszem rá a vacsorát. Amíg kipakolod a mosogatógépet, megcsinálom a reggelid.
2. „Pénz beszél” elve. Ezt komoly döntést igényel, mikor kezdjünk el egyáltalán pénzt, zsebpénzt adni a gyermekünknek. Fejben rakjuk helyre a dolgot, azaz ha kitaláljuk, hogy a kert gereblyézése 500 Ft, akkor legyen annyi másnap is. Ha a szemét kivitele 100 Ft, akkor adjuk oda érte az összeget, de érdemes megbeszélni, hogy mire szeretné majd költeni az összeget. Esetleg vásárolhatunk neki egy perselyt, és gyűjtheti abban, ezzel már kicsi korban ránevelhetjük a spórolásra.
3. „Oszd meg és uralkodj” elve. Ez viszonylag egyszerű, gondold végig a feladatokat, és a gyermekeid képességei/erőssége szerint oszd szét őket. Ha több gyermek van otthon, feloszthatjuk közöttük a feladatokat. Például a mosógép esetében Panna teszi be a ruhákat a gépbe, Marci beönti a mosószert, Dani bekapcsolja a gépet.
4. „A hét napjai” elv. Oszd fel a hét napjait a gyermekek között, és akár egy papíron vezetve ki lehet osztani az egyszerűbb feladatokat. A papírt fel lehet tenni a hűtőre és így mindig szem előtt van. :)
Jó a vége, fuss el véle!
