HTML


Interjú a Barnabás mesekönyvek írójával

2013.05.29. 09:40 Mancianyu

telegdi_agnes_1369812732.jpg_960x720

 

Ági, sok éves eredményes munkásságodnak köszönhetően országszerte ismertté vált a neved, de ha valaki mégsem ismerne, mit mondanál, "Ki az a Telegdi Ágnes?"

 

Elsősorban írónő vagyok, és lelkes fotós, de a végzettségem gyógypedagógus. Diplomamunkámat az alábbi izgalmas témában írtam: „A mese hatása a gyermekrajz fejlődésére a tanulásukban akadályozott gyermekeknél”.Tapasztalatból tudom, hogy mennyire oda kell figyelni a gyerekekre, empatikusnak és türelmesnek kell lennie az embernek ahhoz, hogy megnyíljanak, és kitárják a szívüket. Nagyon szeretem a gyerekeket, és közös bennünk az állatok, növények, a természet iránti szeretet. Ezt próbálom a könyveimben leírni és fotókon visszaadni. Úgy érzem, jó úton járok. J

 

Hogyan lettél egyszerre írónő és fotós is?

 

Az írás szeretete valahogy bennem van, a mesélés vágya tör utat egy-egy újabb könyv megszületésekor. A fényképezőgépemet pedig mindig magamnál hordom, olyan ez nekem, mint amikor valaki a táskája nélkül nem tud létezni. Soha nem tudhatom, mikor toppan elém egy újabb téma, mikor kell elkattintanom, és születik meg egyetlen képből egy egész történet. A fényképezőgépen keresztül látom már a mesét is, néha alig várom, hogy leülhessek írni.

 

Melyek a fontosabb munkáid, van-e kedvenc könyved közülük?

 

Három sorozatom van, az egyik a Barnabás mackó meséi. Ő egy kedves mackó, aki olykor esetlen, olykor ügyes, olykor vidám, és néha szomorú. Míg az állatokról szóló sorozat a valóságos világot ábrázolja fényképekkel dokumentálva, és az 5-11 éves korosztálynak ajánlom, Barnabás maci a klasszikus mesék hőse. Az ő kalandjai inkább az óvodások számára íródtak. Barni családban él, éppúgy játszik, veszekszik a testvéreivel, és csetlik-botlik az életben, mint a róla olvasó (vagy mesét hallgató) gyerekek. De estére mindig elsimulnak a konfliktusok és szent a béke.

 

Közvetve ugyan, de igyekszem a családi élet pozitív oldalát felmutatni mese formájában a gyerekeknek. Kilenc ilyen könyvem született ebben a sorozatban, és három foglalkoztató füzetem is a kicsik számára. 

 


A másik sorozatom az Ó azok a csodálatos állatok, kilenc kötettel. Most már tematikusan fotózok. A fényképeimet emberi történetekkel kötöm össze, és könyveim így nemcsak ismeretterjesztő jellegűek, hanem szórakoztatóak, játékosak is. A képektől, a látványtól elvezetem kis olvasóimat a tartalom, a mondanivaló felé. A könyvek végén kis állathatározót is találnak a benne szereplő állatokról, és jó tanácsokat az állattartással kapcsolatban. 

 

A harmadik sorozatom az ünnepekről szól, a karácsonyi készülődéshez kapcsolódik, az advent időszakáról, képekkel, hagyományok leírásával.

 

Hol lehet veled találkozni, és mi csinálsz, amikor nem írsz?

 

Járom az országot, gyerekekkel találkozom, író-olvasó találkozókat tartok. Sok olyan vidéki vásrosba, faluba jutok el, ahol sok szülőnek nincs lehetősége arra, hogy mesekönyvet vegyen a gyermekének valamilyen alkalomra, mert szegények. Így én vagyok az, aki mesélek nekik egy-egy ilyen alkalommal.

 

Minden egyes előadás egy külön kihívás számomra. Van, hogy 50-80 gyereknek mesélek, vetítek egyszerre, ami óriási felelősség. Én nem csak felolvasok nekik, hanem kérdezgetem is őket. Kíváncsi vagyok etetik–e a madarakat, és ha már etetik, meg is figyelik-e őket. Szeretném, ha a meglévő tudásukat rendszereznék, és minél több alkalommal hasznosítanák. Igyekszem jó előadásokat tartani, ami leköti a gyerekeket, de azért ez nem mindig elég. Folyamatosan tartom a szemkontaktust, figyelem, mikor fáradnak el. Ilyenkor új képet mutatok be, vagy madárhangot játszom be nekik. Minden előadásnak egyedi dinamikája van, ahol mindig más és más pedagógiai módszert „vetek” be. Igyekszem az izgő–mozgókat kérdezgetni, bekapcsolni az előadásba. Ez legtöbbször működik. És mindezek mellett talán azt is érzik, mennyire szeretem a munkámat, a lelkesedés legtöbbször rájuk is átragad.

 

Nagyon fontos, hogy már kisgyerekkorban minél több mesét és verset halljanak a gyerekek, hiszen ez a legfogékonyabb korszakuk.

 

Nem tudok elég hálás lenni a szüleimnek, akik egészen pici koromtól kezdve nagylánykoromig nagyon sokat meséltek nekem. Nagy ajándék volt ez tőlük, életre szóló kincs. Ezt az ajándékot próbálom tovább adni a gyerekeknek, mert hátha ők is tovább adják majd az ő gyerekeiknek, és akkor a munkáb nem volt hiábavaló.

Készszégfejlesztő óvodás társasjáték és ajándék Telegdi Ágnes mesekönyv matematikai fejlesztő füzet csomagért kattints ide:

http://www.greenrabbit.hu/vakaciooo!_122/tarsasjatek_ajandek_mesekonyvvel_es_foglalkoztato_fuzettel_1079

 

Szólj hozzá!

Címkék: interjú csomag mesekönyv óvodás óvodások fejlesztése Telegdi Ágnes

Nem rajzol. És?

2013.01.25. 09:50 Mancianyu

rajz_1359100394.jpg_257x250

Egy ismerősömmel beszélgettem a minap, három gyerkőc édesanyja, köztük két fiúé. A kislány úgy rajzolja a hercegnőket, mintha erre született volna, de a két fiú nem mutat semmi hajlandóságot erre. Mesélte, hogy az óvodában az volt az egyik feladata a kicsiknek, hogy rajzolják le a házukat és mellé a családot. Balázska, az idősebbik kisfiú, kreatívan oldotta meg a feladatot: rajzolt egy házat, kiszínezte, és jelentkezett, hogy készen van. Na és a család?-kérdezte Marika néni. A család a házban van! -jött a felelet.

Barátnőm panaszkodott, hogy mostanában inkább többször, mint kevesebbszer kell szembesülnie ezzel: Anyuka, a gyermek nem akar rajzolni. Két különböző csoportban, két különböző óvó néni mondogatja ezt, lévén a srácok nem egy csoportba járnak. Anyukájuk lassan kezd kétségbe esni: Most akkor erőltessük ezt a rajz dolgot, vagy hagyjuk a maga medrében folyni a dolgokat?

Mi erről a szakértői vélemény? A kisgyermek számára a rajz alapvető kifejező eszköz.

Lengyel Katalinnál olvastam, és a tanácsát megfontolásra ajánlom: a rajzolást erőltetni nem szabad! A gyermek soha nem muszájból rajzol, hanem a szíve közepéből. A rajz számára nem egy alkotás, hanem minden rajzában saját belső világát mutatja meg számunkra. Ha erőltetjük, abban a pillanatban megszakad ennek varázsa...

 

Nézzünk mélyen magunkba, ha az óvodában ezzel stresszelnek viszonylag gyakran, bepánikolunk és elkezdjük erőltetni a rajzolást. Gyakori hiba, amikor megmondjuk vagy megmutatjuk a gyermeknek, hogy mit és hogy rajzoljon, márpedig ki tudná jobban, hogy milyen egy gyermekrajz, ha nem éppen a Gyermek? A pontos másolásból, utánzásból általában kudarc lesz, és inkább teljesen száműzi foglalatosságai közül a rajzolást, ami által az egyik legelemibb önkifejező eszközt veszíti el. Pedig mennyit gazdagodnánk, ha hagynánk gyermekeinket a rajzolásban szóhoz jutni! 

Állítják (az teljesen nyilvánvaló, hogy ezt fiús anyukák teszik), fiúknál gyakrabban elő szokott fordulni, hogy kevéssé szeretnek rajzolni. A rajzolás is az egyik módja, hogy a finom motorikus mozgásokat fejlesszük. Persze a ceruzafogás helyes megtanulása is kell a későbbi írástanuláshoz. És mit tehetünk még? Egy gyermek grafológus tanácsai a következők:

1. Minden olyan dolog segít, amihez a kis ujjaikat kell használni. Vonjuk be a gyermekeket a főzésbe, sütésbe! Válogassanak szét különböző kisebb figurákat, pakoljanak egyesével egyik edényből a másikba a kis darabokat.

2. Ha nem akarnak rajzolni, akkor lyukasszanak, mintázzanak a ceruzával. Így is megtanulják a helyes ceruzafogást és még örömüket is lelik benne.

3. Bármilyen rajz jó rajz, jó ezeket megőrizni, tényleg kincsek! Keressünk egy szabad falfelületet, amit gyakran látunk, és gyűjtsük ott az alkotásokat. Ha nem akarjuk a falat lyuggatni, a parafatábla tökéletes erre. Gyermekeinknek meg önbizalom növelő, hogy kiteszik a falra az alkotásaikat, és mindenki láthatja!

Ha nem és nem akar gyermekünk rajzolni, akkor se keseredjünk el. Adjunk neki időt, legyünk türelmesek, és lehet, hogy nagyon rövid idő múlva részesei leszünk a csodának! :)

Segítséget találtok itt is, kattintsatok a linkre: http://greenrabbit.shoprenter.hu/index.php?route=product/list&keyword=L%C3%9CK%20

Szólj hozzá!

Címkék: gyermek rajzok óvodás rajzok óvodások fejlesztése rajzolást segítő termékek

süti beállítások módosítása