Mikor kicsi voltam, nagyon vártam a hétfő esti adásszünetet, mert tudni lehetett, hogy a néma doboz
helyett valóban emberi hangon szól majd az estimese. A mai napig élénken él bennem a békebeli
diavetítő túlmelegedést jelző szaga, a falon futó filmecske feliratai, a tekeredő diaképsorozat csikorgó
hangjai és persze az olykor hangos viták, hogy mi is legyen a műsor. Arra is emlékszem, hogy A
télapó és ezüstmackó története hirtelen ért a közepén véget, mert egy tettlegességig fajuló vita
következtében széttéptük és büntetésként sosem tudtuk meg, hogy honnan érkeznek az ajándékok...
Ezekkel a gondolatokkal kezdtünk jó nagynéniként a diavetítővadászatba és meglepődve
tapasztaltuk, hogy az eltelt időszakban a készülék új dizájnt kapott, míg a kedvenc történeteink
változatlan formátumban, kicsit inflálódott áron fellelhetőek nemcsak a bolhapiacon, hanem egy
budai diafilmszaküzletben.
Hosszú előkészületek után így történt, hogy egyszercsak drága unokaöcsikém szobájában találtuk
magunkat egy szombat esti vidám vacsorás-fürdés után, nagyszülőkkel, szülőkkel mindannyian
izgatottan lesve a hatást. A villanyt lekapcsoltuk, odakészítettük a zseblámpát – tisztára, mint az
áramhiányos nyolcvanas évek közepén -, befűztük a filmet –először természetesen fordítva így
olvashatatlanul-, és izgatottan figyeltük a török és a tehenek meséjének megelevenedését.
Anya a mesélő, a többiek – mi - pedig egyelőre csak hallgatunk a háttérben...Aztán hamarosan mind
szerepet kapunk...”én vagyok a Mehemeeeed-mi vagyunk a teheneeeek....”és egyszerre kezdünk
múúúúzni...hosszasan csapjuk ezt a háttérzajt, míg a kicsike tényleg elhiszi, hogy a legelőn járunk
és az álló dia a fejében életrekel, lelép a vászonról...Mire vége a mesének családi ovációzássá alakul
a fehér, a fekete és a tarka hangja és a tudatlan felöklelt török kisfiúval együttérezve csukódik a
szemünk...Azután pedig lassan elhagyjuk a kisszobát, de a közös élmény hangulata jön velünk...
Ti vettetek diavetítőt? Ismeritek a régi, „békebeli” designt? Emlékeztek a hétfői adásszünetre?
Gondoltok néha arra, hogy hetente egyszer családi színielőadássá alakítjátok az estimesét?Jöhetnek a kommentek, állok elébe :)))))))
Sünaranka
