Okos Ovisok

Szőke, kék szemű, balkezes kisfiúra vágytam, amikor kiderült, hogy kisbabánk lesz. És ezzel sokáig párhuzamosan nagyon sok pénzre is vágytam, és egy olyan kismama fürdőruhára, amiben nem nézek ki három számmal nagyobbnak. Nos, az utóbbi két vágyam soha nem teljesült, nem lett sok pénzem (soha nem vettem lottót például, ez biztos nem segített meggazdagodni), és bár lett kismama fürdőruhám, de...hagyjuk.

Miért szerettem volna a fenti jellemzőkkel megáldott utódot? Nyilván Brad Pitt sokat nyomott a latban, nőtársaimnak nem kell ezt ecsetelnem. Akkor talán a bal kéz okozhat itt némi fennakadást. Miért akarna egy anya balkezes gyermeket? Talán mert ő maga is az, mármint balkezes. És balkezesnek lenni nemhogy hátrány, de különleges, egyedi dolog.

Komoly statisztikák mutatják, hogy tízből egy ember balkezes és a férfiak esetében 1,5-ször nagyobb esély van a balkezességre, mint a nőknél. Napjainkban elismert tény, hogy aki a bal kezét használja dominánsan, semmiben sem marad el jobbkezes társaiktól, sőt számos kiváló sportolónk és művészünk balkezes. Él bennem a gyanú, hogy valamiféle védekezés, önigazolás lehet a részünkről a híres balkezesek emlegetése: próbáljuk megmutatni, hogy nem vagyunk kevesebbek a jobbkezeseknél, ha ennyi kiemelkedő emberről mondhatjuk el, hogy balkezes volt, az csak számít valamit, nem?
Itt van mindjárt a leghíresebb, Leonardo Da Vinci, aki tükörírással jegyzetelte le mintegy 5000 oldalt kitevő naplóit. Nem dicsekvésképpen említem meg, de a tükörírás a kisujjamban van, sőt, fent említett gyermekem is kiváló ebben, tervezem, hogy fellépünk együtt majd valami show műsorban és meg lesz a hőn áhított sok pénz is. :))) Petőfi Sándor és Picasso csak hab a tortánkon.
 
Miért nem szabad kényszeríteni a gyereket, hogy átszokjon a jobb kéz használatára?
 Az első és legfontosabb szabály: a szülőnek el kell fogadnia, hogy gyermeke balkezesnek született. Ha pedig ezt a megfelelő helyre tesszük a polcon, és természetesnek vesszük, a gyermek sem fog fennakadni azon, ha időnként sutának titulálják. Az orvostudomány rohamos fejlődésével lassan bebizonyosodott, hogy a balkezesség öröklődik.
Charles Darwin 1877-ben írta, amikor megállapította, hogy a legkisebb gyermeke balkezes:
„Nincs semmi kétség, ez a tulajdonság örökletes – a nagyapja, az anyja és egyik fivére is balkezes.” *
Amíg régen az ördögtől valónak, valamiféle deformitásnak tartották ezt, manapság szerencsére már nem divat átszoktatni a gyermeket a jobb kéz használatára. William Ireland angol pszichiáter 1880-ban írta:
„Egy balkezes gyermek, akit arra kényszerítenek, hogy jobb kézzel írjon, pontosan
ugyanolyan helyzetben van, mint amilyenben az a jobbkezes gyermek, aki bal kézzel volna kénytelen írni.”*

Hogyan segítsük gyermekünket a jobbkezesek világában boldogulni?
- Vásároljunk olyan eszközöket, melyeket balkezesek számára készítettek. Túlzás lenne minden egyes használati tárgyat balkezesre cserélni, azonban ollóból például érdemes egy cserét beiktatni, mivel a jobbkezes példányok használata kényelmetlen. De hasznos lehet a számítógéphez a balkezes egér és klaviatúra, vagy a hegyező, mérőszalag,  lefűzhető lapok vásárlása is.

- Szeretnénk, ha gyermekünk játszana valamilyen hangszeren? Erről sem kell lemondani: készítenek balkezes gitárokat, zongorát és sok egyéb más hangszert is, igaz a dobfelszerelések nagy részét úgy állítják össze, hogy az a jobbkezeseknek kényelmes. A fúvós hangszerek egy része azonban kétkezes ügyességet igényel.
- Érdekes feladat lesz megtanítanod az evőeszközök helyes használatára! A poharat a bal keze mellé tedd, és a kanalat, villát is erre az oldalra helyezd terítéskor. A kés legyen az egyetlen evőeszköz, amit a jobb keze ügyébe helyezel, amikor már elég idős hozzá, hogy használja azt.
- Rajzoláskor, vagy írás tanulásakor a papírt a test középvonalától balra helyezzétek, a "legmélyebben" a jobb alsó lapszél legyen. Ezzel megelőzhető a klasszikus görcsös kéztartás, és nem árnyékolják, amit írnak. A ceruzát is kicsit másképpen kell fogniuk: a hegyétől távolabb, hogy az ujjaik ne takarják el a már leírtakat.
Augusztus 13. a Balkezesek Világnapja. Ez a nap ideális, hogy megünnepeld gyermeked egyediségét, sokoldalúságát és balkezességét. Elvégre a statisztikák szerint a világ népességének kb. 15%-a balkezes, vagyis kb. egymilliárd ember tartozik velünk együtt ehhez a szűk elithez! :)

Ha szeretnél méh több anyagot kapni tőlünk, vagy érdekelnek a termékeink, iratkozz fel hírlevelünkre itt!

*Az idézetek Kiss Erzsébet A balkezes gyermek problémái munkájából valók.
**Balkezes termékeket a Varázsboltban lehet szép számban találni, és a Magyarországi Balkezesek Egyesületéhez is érdemes fordulni, ha gondjaink támadnának a balkezességünk miatt.

Egy ismerősömmel beszélgettem a minap, három gyerkőc édesanyja, köztük két fiúé. A kislány úgy rajzolja a hercegnőket, mintha erre született volna, de a két fiú nem mutat semmi hajlandóságot erre. Mesélte, hogy az óvodában az volt az egyik feladata a kicsiknek, hogy rajzolják le a házukat és mellé a családot. Balázska, az idősebbik kisfiú, kreatívan oldotta meg a feladatot: rajzolt egy házat, kiszínezte, és jelentkezett, hogy készen van. Na és a család?-kérdezte Marika néni. A család a házban van! -jött a felelet.

Barátnőm panaszkodott, hogy mostanában inkább többször, mint kevesebbszer kell szembesülnie ezzel: Anyuka, a gyermek nem akar rajzolni. Két különböző csoportban, két különböző óvó néni mondogatja ezt, lévén a srácok nem egy csoportba járnak. Anyukájuk lassan kezd kétségbe esni: Most akkor erőltessük ezt a rajz dolgot, vagy hagyjuk a maga medrében folyni a dolgokat?

Mi erről a szakértői vélemény? A kisgyermek számára a rajz alapvető kifejező eszköz.

Lengyel Katalinnál olvastam, és a tanácsát megfontolásra ajánlom: a rajzolást erőltetni nem szabad! A gyermek soha nem muszájból rajzol, hanem a szíve közepéből. A rajz számára nem egy alkotás, hanem minden rajzában saját belső világát mutatja meg számunkra. Ha erőltetjük, abban a pillanatban megszakad ennek varázsa...

Nézzünk mélyen magunkba, ha az óvodában ezzel stresszelnek viszonylag gyakran, bepánikolunk és elkezdjük erőltetni a rajzolást. Gyakori hiba, amikor megmondjuk vagy megmutatjuk a gyermeknek, hogy mit és hogy rajzoljon, márpedig ki tudná jobban, hogy milyen egy gyermekrajz, ha nem éppen a Gyermek? A pontos másolásból, utánzásból általában kudarc lesz, és inkább teljesen száműzi foglalatosságai közül a rajzolást, ami által az egyik legelemibb önkifejező eszközt veszíti el. Pedig mennyit gazdagodnánk, ha hagynánk gyermekeinket a rajzolásban szóhoz jutni! 

Állítják (az teljesen nyilvánvaló, hogy ezt fiús anyukák teszik), fiúknál gyakrabban elő szokott fordulni, hogy kevéssé szeretnek rajzolni. A rajzolás is az egyik módja, hogy a finom motorikus mozgásokat fejlesszük. Persze a ceruzafogás helyes megtanulása is kell a későbbi írástanuláshoz. És mit tehetünk még? Egy gyermek grafológus tanácsai a következők:

1. Minden olyan dolog segít, amihez a kis ujjaikat kell használni. Vonjuk be a gyermekeket a főzésbe, sütésbe! Válogassanak szét különböző kisebb figurákat, pakoljanak egyesével egyik edényből a másikba a kis darabokat.

2. Ha nem akarnak rajzolni, akkor lyukasszanak, mintázzanak a ceruzával. Így is megtanulják a helyes ceruzafogást és még örömüket is lelik benne.

3. Bármilyen rajz jó rajz, jó ezeket megőrizni, tényleg kincsek! Keressünk egy szabad falfelületet, amit gyakran látunk, és gyűjtsük ott az alkotásokat. Ha nem akarjuk a falat lyuggatni, a parafatábla tökéletes erre. Gyermekeinknek meg önbizalom növelő, hogy kiteszik a falra az alkotásaikat, és mindenki láthatja!

Ha nem és nem akar gyermekünk rajzolni, akkor se keseredjünk el. Adjunk neki időt, legyünk türelmesek, és lehet, hogy nagyon rövid idő múlva részesei leszünk a csodának! :)

Segítséget találtok itt is, kattintsatok a linkre: http://greenrabbit.shoprenter.hu/index.php?route=product/list&keyword=L%C3%9CK%20

Történt, hogy a Jézuska mindenki meglepetésére hozott egy társasjátékot is. Igaz, hogy semmilyen listán nem szerepelt, és akkor hogy is van ez? kérdezte a nagyobbik. Ezek szerint a Jézuska olyat is tud hozni, amit nem is küldtünk el neki kívánságként? Zseniális!

Való igaz, hogy társasjátékban nem szenvedtünk hiányt eddig sem, de mivel kint nem volt elrettentő az időjárás, nem voltunk kifejezetten lelkesek. Na de mostanában fordult ám a kocka! Az ablak hidegebbik oldalán armageddon tombol, mi pedig esténként, illatosan, pizsamában ülünk az ágyon, és egymás elől próbáljuk meg elhappolni a szülinapi bulikat. És mi, a nagyok, valahogy soha, de soha nem nyerünk. És nem azért, mert hagyjuk őket nyerni, nálunk ez nem dívik, valahogy így alakult ki.

Egy fejlesztő pedadgógus tette fel a NAGY KÉRDÉST egy nagyon érdekes cikkben a társasjátékokkal kapcsolatban: Hagyjuk nyerni a gyermeket, vagy tanítsuk meg veszíteni? 

A társasjáték, olvasom, olyan, mint maga az élet: mindig vannak nyertesek és vesztesek, s ha nem küzd az ifjonc elég keményen, nem ő lesz a nyerő, nem ő kapja a jó állást és a jó fizetést...Hiába na, anyagias világban élünk, ahol túlzott hangsúlyt fektetünk az egyén érvényesülésére, és nagyon korán megtanuljuk, milyen érzés veszíteni. Jól van ez így? És ha meg is tanítjuk őket veszíteni, azt hány éves korban tegyük?

Lehet, hogy az eddig tökéletesen jól viselkedő gyermekünk egy elvesztett játék után átalakul fúriává, elrabolják az ufók, és nincs az szép szó, ígéret, ami kibillentené őt ebből. Javaslom ezért a játék megkezdése előtt a játékszabály alapos átolvasását. A nagymértékben szerencsére épülő nyerő-vesztő játékok esetében még a legfegyelmezettebb kisgyermektől sem várható el, hogy csupán a véletlen-adta vesztési helyzetét minden szó nélkül elfogadja. Tegyük a szívünkre a kezünket: még mi, felnőttek is rosszul viseljük, ha pusztán a szerencsén múlik valami fontos esemény az életünkben. Így vannak ezzel gyermekeink is, kiknek alapvető szükséglete a biztonság és a kiszámíthatóság.

Rutinos társasjátékozóként azt tanácsolnám, amikor játékot keresünk, érdemes olyat választani gyermekeinknek, ahol a küzdelem egymás legyőzése helyett egymás edzésére, erősítésére és segítésére irányul. "Segítsünk gyermekeinknek megtanulni igazi emberi kapcsolatokat kialakítani, ahol az önzetlenség, egymás segítése, a bajtársiasság, a jó testvérkapcsolat és az igaz barátságra való képesség kapja a főszerepet. Ha mindig olyan játékot játszik a lurkó, ahol leüt, kizár, kiejt másokat, akkor nem várhatjuk, hogy képessé váljon később az igazi kincs, az emberek közötti szolidaritás, a szeretet megtalálására."

Persze akad olyan is, mint nálunk a kisebb poronty, aki a szerencse osztásánál kétszer állt sorba. Talán pont ezért, ha szökőévente veszít, azt is lazábban kezeli, egyszer-egyszer belefér az életébe, elvégre nem lehet mindig nyerni. Vagy igen?

Egy kis reklám a végére:

Okos játékot itt is találsz: http://greenrabbit.shoprenter.hu/