Ha valaki megkérdezi a hatévest otthon, hogy melyik iskolába megy szeptembertől, azonnal rávágja a választ, tudja 4 éves kora óta. Családi hagyományt folytatva nem is gondolkodunk másik intézményben, ami gondolkodásra okot ad, az inkább a tagozat, vagy nem tagozat kérdése.
És itt a tagozat alatt a sportosztályt értjük, meggyőződésünk, hogy örökmozgó utódunk energiái itt lesznek leginkább kordában tartva. Igen ám, de felvételi lesz, elvégre sorsolás útján sportosztályba válogatni elég nagy dőreségre vall. És ha felvételi van, akkor bizony végrehajtandó feladatok is vannak, mese nincs, mától keményen gyakorlunk! Akadálypályát kreálunk a kertben, időt mérünk, gyakorlatokat sulykolunk, és tesszük mindezt egy hatéves gyerekkel, aki mellesleg kiscsoportos kora óta sportol. Ki dönti el, hogy helyesen cselekszünk-e, amikor egy négyéves gyereket elkezdünk aktív mozgásra biztatni? És mi a megfelelő mozgásfajta egy ilyen idős gyermek esetében?
Számos cikk mutat rá arra, hogy óvodáskorú gyermekünknek életre szóló élményeket, előnyöket, különleges fejlődési lehetőségeket biztosíthatunk a sportolás által. „A mozgáskoordináció javulásával együtt nő a gyerekek önértékelése, fejlődnek a szocializációs és kommunikációs készségeik, sőt a mozgás kihat az intelligencia természetes fejlődésére is.” Az viszont nagyon nem mindegy, milyen mozgásformát választunk.
Mikor és mit?
Ez nagyban függ gyermekünk testi adottságaitól, a környezettől, illetve attól, hogy milyen lehetőségek vannak az adott településen. Mielőtt választunk, alaposan nézzünk szét, kérdezősködjünk az óvodában is. Sok helyen van lehetőség a helyszínen tornára, néptáncra íratni gyerkőcünket, illetve ha van helyi uszoda, érdemes ott is kérdezősködni. Mindenképpen vegyük figyelembe gyermekünk érzéseit is a sporttal kapcsolatban, ha nem érez kedvet a néptánchoz, ne erősködjünk csak azért, mert nagypapa régen remek táncos volt. És nem szabad csak azért teniszezni adni, mert mi teniszezőt akarunk nevelni belőle. A kisgyermekek éltető eleme a játék, ezért bármilyen sportágat is választunk, legfontosabb a játékosság és változatosság. Az életkornak megfelelően különösen jótékonyak a kisebb csoportokban végzett gyakorlatok, hiszen a csoport közösségformáló ereje régóta bizonyított.
3-4 éves korban a szimmetrikus mozgások ajánlottak, melyeknél a lényeg a természetességen van. Fontos, hogy ne terheljenek egyenetlenül és ez által ne deformálják az alkatot, semmiképpen se károsítanak. Ebben az életkorban a gyermekek türelme még igencsak véges, nem kedvelik a hosszabb, monoton jellegű mozgást, feladatot. Kitűnő választás lehet a síelés és az úszás (már ahol ez egyáltalán lehetséges), pontosabban a vízben való, okosan irányított mozgás, a speciális, játékos gyerektorna, ügyességfejlesztő játékok.
5-6 éves korban előtérbe kerülnek azok a gyakorlatok, amelyek kifejezetten a mozgáskoordinációt, a koncentrációt segítik és erősítik. Sor kerül már például az úszásnemek elsajátítására, a különböző labdajátékok alapjainak megismerésére. Én személy szerint nem pártolom a küzdősportokat ebben az életkorban, hosszú az edzésidő, erős fegyelmet és kitartást igényelnek a gyermektől, és könnyen elmaradhat a sikerélmény is.
„A sport megtanít becsületesen győzni vagy emelt fővel veszíteni. A sport tehát mindenre megtanít.” – írta Ernst Hemingway.
Én azért titkon mégis aggódom, vajon jól van ez így? Tényleg már ennyi idősen versenyeztetnem kell a gyerekemet? Normális, hogy féltem, aggódok, és őrlődök magamban: mi lesz, ha nem sikerül a felvételi? Hogy dolgozza majd fel? A sima osztály is szuper osztály, szuper tanítónénikkel, ezt elég gyakran el is mondjuk otthon.
Ha valaki erről is megkérdezi a hatévest otthon, rávágja, hogy sporttagozatra megy. Mert ő igenis hisz magában, minden képesség birtokában van. Ha kell, falat mászik, akadályon ugrik keresztül, felhúzza magát a korlátra és úgy fut, mint a nyúl. Egyértelműen bennem lehet a hiba, ezt viszont nem árulom el senkinek sem. :)
Ha szeretnél még több anyagot kapni tőlünk, vagy érdekelnek a termékeink, iratkozz fel hírlevelünkre itt!
