Egy ismerősömmel beszélgettem a minap, három gyerkőc édesanyja, köztük két fiúé. A kislány úgy rajzolja a hercegnőket, mintha erre született volna, de a két fiú nem mutat semmi hajlandóságot erre. Mesélte, hogy az óvodában az volt az egyik feladata a kicsiknek, hogy rajzolják le a házukat és mellé a családot. Balázska, az idősebbik kisfiú, kreatívan oldotta meg a feladatot: rajzolt egy házat, kiszínezte, és jelentkezett, hogy készen van. Na és a család?-kérdezte Marika néni. A család a házban van! -jött a felelet.
Barátnőm panaszkodott, hogy mostanában inkább többször, mint kevesebbszer kell szembesülnie ezzel: Anyuka, a gyermek nem akar rajzolni. Két különböző csoportban, két különböző óvó néni mondogatja ezt, lévén a srácok nem egy csoportba járnak. Anyukájuk lassan kezd kétségbe esni: Most akkor erőltessük ezt a rajz dolgot, vagy hagyjuk a maga medrében folyni a dolgokat?
Mi erről a szakértői vélemény? A kisgyermek számára a rajz alapvető kifejező eszköz.
Lengyel Katalinnál olvastam, és a tanácsát megfontolásra ajánlom: a rajzolást erőltetni nem szabad! A gyermek soha nem muszájból rajzol, hanem a szíve közepéből. A rajz számára nem egy alkotás, hanem minden rajzában saját belső világát mutatja meg számunkra. Ha erőltetjük, abban a pillanatban megszakad ennek varázsa...
Nézzünk mélyen magunkba, ha az óvodában ezzel stresszelnek viszonylag gyakran, bepánikolunk és elkezdjük erőltetni a rajzolást. Gyakori hiba, amikor megmondjuk vagy megmutatjuk a gyermeknek, hogy mit és hogy rajzoljon, márpedig ki tudná jobban, hogy milyen egy gyermekrajz, ha nem éppen a Gyermek? A pontos másolásból, utánzásból általában kudarc lesz, és inkább teljesen száműzi foglalatosságai közül a rajzolást, ami által az egyik legelemibb önkifejező eszközt veszíti el. Pedig mennyit gazdagodnánk, ha hagynánk gyermekeinket a rajzolásban szóhoz jutni!
Állítják (az teljesen nyilvánvaló, hogy ezt fiús anyukák teszik), fiúknál gyakrabban elő szokott fordulni, hogy kevéssé szeretnek rajzolni. A rajzolás is az egyik módja, hogy a finom motorikus mozgásokat fejlesszük. Persze a ceruzafogás helyes megtanulása is kell a későbbi írástanuláshoz. És mit tehetünk még? Egy gyermek grafológus tanácsai a következők:
1. Minden olyan dolog segít, amihez a kis ujjaikat kell használni. Vonjuk be a gyermekeket a főzésbe, sütésbe! Válogassanak szét különböző kisebb figurákat, pakoljanak egyesével egyik edényből a másikba a kis darabokat.
2. Ha nem akarnak rajzolni, akkor lyukasszanak, mintázzanak a ceruzával. Így is megtanulják a helyes ceruzafogást és még örömüket is lelik benne.
3. Bármilyen rajz jó rajz, jó ezeket megőrizni, tényleg kincsek! Keressünk egy szabad falfelületet, amit gyakran látunk, és gyűjtsük ott az alkotásokat. Ha nem akarjuk a falat lyuggatni, a parafatábla tökéletes erre. Gyermekeinknek meg önbizalom növelő, hogy kiteszik a falra az alkotásaikat, és mindenki láthatja!
Ha nem és nem akar gyermekünk rajzolni, akkor se keseredjünk el. Adjunk neki időt, legyünk türelmesek, és lehet, hogy nagyon rövid idő múlva részesei leszünk a csodának! :)
Segítséget találtok itt is, kattintsatok a linkre: http://greenrabbit.shoprenter.hu/index.php?route=product/list&keyword=L%C3%9CK%20
